Budapest
Jazz Klub, 2011.okt. 20.csütörtök
Beindul a
láz, folyamatos, szenvedélyes csodagyerek - rázás.
(Helyzet:
a közönség moccanatlan, szünetre együtt marad.
Kávéházi
asztalok kirakva, közönség színpadra figyel, nem
Borra-sörre-italra-nőre-férfira,ki
tudja mire.)
(A koncert 2.része:)
Bensőségesen
indul a futam,
Minden
kicentizve pontos, fontos,
Nyugalmat
áraszt, harmonikusan.
Viki megduplázza
a ritmust, hogy izgulhassunk.
Szenvedélye
ágál
Begyorsulva
az ember csak nézi,
Hogy
tudja tartani az iramot a dob!
Feleselve,
újrázva, megtekerve, viccelve
Viktor tanítva
kérdi: hogy fogsz meg most engemet itt?
Kipróbálod,
mit tudok, mit tudsz?
Zongorajátékát
is beveti, hisz ott áll a fekete zongora
Tanítja,
vezényli a csodagyereket,
Aki
visszafelesel mindenre és bírja.
Felhördül
a szaxofon:
Hát még ezt
is bírod te gyerek?Te kolléga immár?
Apróz,
hívogat.
Csodanagykisművész
Hodek Dávid felesel, tökéletesen.
Gyurika
is úgy ott van, mint egy amerikai sztár,
Illetve ő
maga, Orbán György, maga a tökély,
Hol
szerényen, hol büszkén, hol tanítva,
Hol
elámulva, végtelenségig élvezve a dolgot, és
Boldogan mosolyog
mert ma minden együtt áll
A
csillagragyogáshoz.
A dob ma
a meglepetés
Abszolút
unkonvencionális,
Merész,
határozott, sémákat nem ismerve bátor.
Idegkisimító
és felrázó hogy lehet valami egyszerre?
Együtt
megy a három zenész:
Összhangjuk
kivételesen erős,
Annyira
természetes, hogy olyan,
Mintha
mindenkinek így kellene dobolnia,
Szaxofonoznia, bőgőznie vagy bármiznia;
Mindenkinek
így együtt játszania,
Bazseválnia
Alázattal
az extázisig,igen!
