ÓDA EDITHEZ: BELIBBEN A SÁRGA SZOKNYA, S BEHOZZA ŐT A NŐT

Agrober-Agroinvest, 1982. szeptember 20.

Ó EDIT!

Te, virágok virága, gazdagok gazdaga,

Te fény, te tűz, kellem, báj,

Nem bírja máj nézni ezt,

Menten bírni kell.

Ki bírja ezt csak nézni, s nem remélni?

Nem remélni, mert homok bíz

Nem termett Benned,

Te édes mostoha,

Mért vagy oly ostoba?

Hát nem látod rajongásom,

Tüzem, mely feléd,ű...zkedne

Ha lehetne?

…De félre búval,

Hisz láthatod Őt naponta.

Nem elég neked ez?

Ne légy oly mohó

Te bohó!

Belibben a sárga szoknya,

S behozza Őt,

A Nőt.

-        2 –

Rajta fekete harisnya,

Fekete trikó,

Fodor, bodor a szoknyán,

Meg szép hajkoronáján

Mely csodás fején virul,

Maga meg irul-pirul.

Mert itt a lényeg:

A szeme,

A tekintete.

Ez a tekintet űz, hajt,

De hiába,

Mosolyát megkapod, ám-

A lány nem lehet tiéd már soha,

Elvitte már a Hegyi,

A fene őneki.

Szép szeme virul mint

A tavasz virága

Zölden csillog az, fekete keretbe’ fonva,

Vajh mily titkok tudója?

Azt mondja, hideg az ő tekintete,

De hogy lehet hideg egy íly Nő

Kit a Teremtő

Jókedvében teremte?

Szeretem, ó, Őt, a Nőt,

Isten megáldja;

Szép nap virradjon Rája!