Tóth Viktor Tercet:Tóth Viktor szaxofon,Orbán György bőgő, Meglepetés Hodek Dávid dob

Budapest Jazz Klub, 2011.okt. 20.csütörtök

Beindul a láz, folyamatos, szenvedélyes csodagyerek - rázás.

(Helyzet: a közönség moccanatlan, szünetre együtt marad.

Kávéházi asztalok kirakva, közönség színpadra figyel, nem

Borra-sörre-italra-nőre-férfira,ki tudja mire.)

(A koncert 2.része:)

Bensőségesen indul a futam,

Minden kicentizve pontos, fontos,

Nyugalmat áraszt, harmonikusan.

Viki megduplázza a ritmust, hogy izgulhassunk.

Szenvedélye ágál

Begyorsulva az ember csak nézi,

Hogy tudja tartani az iramot a dob!

Feleselve, újrázva, megtekerve, viccelve

Viktor tanítva kérdi: hogy fogsz meg most engemet itt?

Kipróbálod, mit tudok, mit tudsz?

Zongorajátékát is beveti, hisz ott áll a fekete zongora

Tanítja, vezényli a csodagyereket,

Aki visszafelesel mindenre és bírja.

Felhördül a szaxofon:

Hát még ezt is bírod te gyerek?Te kolléga immár?

Apróz, hívogat.

Csodanagykisművész Hodek Dávid felesel, tökéletesen.

Gyurika is úgy ott van, mint egy amerikai sztár,

Illetve ő maga, Orbán György, maga a tökély,

Hol szerényen, hol büszkén, hol tanítva,

Hol elámulva, végtelenségig élvezve a dolgot, és

Boldogan mosolyog mert ma minden együtt áll

A csillagragyogáshoz.

A dob ma a meglepetés

Abszolút unkonvencionális,

Merész, határozott, sémákat nem ismerve bátor.

Idegkisimító és felrázó hogy lehet valami egyszerre?

Együtt megy a három zenész:

Összhangjuk kivételesen erős,

Annyira természetes, hogy olyan,

Mintha mindenkinek így kellene dobolnia,

Szaxofonoznia, bőgőznie vagy bármiznia;

Mindenkinek így együtt játszania,

Bazseválnia

Alázattal az extázisig,igen!